Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fekete nadálytő

2016.08.18

Fekete nadálytő

fekete-nadalyto.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Symphytum officinale

Népies nevei. Forrasztófű, nadály- vagy nadárgyökér, összeplántáló fű, sarkos fű, madárgyökér, haranglábfű, madárlapu, szipóka.

Leírása. 1 m magasra megnövő, szúrós szőrökkel borított évelő növény. Vastag, répaszerűen megvastagodó, húsos, kívül fekete, hosszú gyökerei vannak. Tőlevelei nagyok, 20-30 cm hosszúak, nyelesek. Szárlevelei kisebbek, nyeletlenek, a levél ráfut a szárra, a következő levélig tart. Lila, később kékes virágai pásztorbot végéhez hasonló alakzatban helyezkednek el. A színes (ibolya- vagy rózsaszínű, néha sárgásfehér) virágok harang alakúak. Az egész növény merev, egyenes sertéktől és ezek között apróbb, kampós sertéktől érdes. Az összes serte apró szemölcsökön ül. 

Összetéveszthetősége. Nincs.

Előfordulása. Minden mocsaras, lapos és nedves helyen gyakori az egész országban. Réti talajokon, ártereken, öntözött kultúrákban, kertekben közönséges. Szaporodását elősegíti, hogy nemcsak magvakkal terjed, hanem a feldarabolt gyökerek is új növénnyé egészülnek ki.

Felhasználása. A fiatal hajtások spárgához hasonlóan, vagy salátaként készíthetők el. A fiatal levelek megpárolva, sóval, borssal, tejfellel ízesítve főzelékként fogyaszthatók. Népies nevei utalnak a vele kapcsolatos hiedelmekre. Lábsérülések és csontsérülések gyógyítására alkalmas szernek tartották.

Gyűjtési ideje. A fiatal hajtásokat tavasszal, a fiatal leveleket és szárakat egész nyáron gyűjthetjük.