Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Útifű

2016.08.18

Útifű

utifu.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Lándzsás útifű 

Plantago lanceolata L. 
Aki ismeri, lépten-nyomon találkozhat vele, mert mindenütt, réteken, legelőkön, utak mentén, parlagokon, elhagyott telkeken nő. Két közeli rokona is van, a széles levelű útifű (Plantago maior L.) és a közepeslevelű útifű (Plantago media L.). Gyógyászatilag mind a három faj levelei felhasználhatók, de a lándzsás vagy keskenylevelű útifű a legjobb. 

Mind a népi, mind a hivatalos orvoslásban elismert köhögés elleni szer. Sok teakeverék alkotórésze, de friss levelét is használják. Az orvostudomány a felső légutak hurutja esetén ajánlja. Hatóanyagai a nyálka, a keserűanyagok, a kovasav, és az aukubin glükozid, a flavonoidok, számos ásványi anyag és cseranyagok. 

Dohányosok és akut, krónikus felső légúti megbetegedések idején használjuk nyugodtan a köptetőjét is. Vigyázzunk vele, mert egyes emberek számára hasmenést, vagy pedig székrekedést és tompa mellkasi fájdalmakat okozhat.

Bár az útifű sűrűn előfordul, a kereskedelmi drog zöme mégis ültetvényekről származik. Az útifű évelő növény, amely erős gyökérrel kapaszkodik a talajba. Levelei tőrózsában állnak, 20-40 cm hosszúak, keskeny lándzsa alakúak, hegyesek, épszélűek, nyélben keskenyedők, 3-7 cm hosszerűek. Tőkocsánya 10-30 cm magas, csúcsán 5-7 mm vastag, majdnem gömbös, tömött füzérvirágzattal. A virágok aprók, pártájuk fehéres színű; májustól szeptemberig nyílnak. Ebben az időszakban kell a növény ép, egészséges leveleit szedni. A leveleket a levegőn szárítjuk. Végül még egy, a népi gyógyászat által alkalmazott felhasználási módot szeretnék megemlíteni, amelyet én is ajánlani tudok. Ha valakit szúnyog, méh vagy darázs csípett meg, és rögtön utána bekeni a csípés környékét szétdörzsölt útifűlevéllel, a csípés helye nem dagad meg és nem viszket.


Nagy útifű
Plantago major

Népies neve. Útilapu, farkasnyelv, forrásfű, kutyanyelvfű, szerelemlapu.

Leírása. Évelő, rövid gyökerű, 10-15 cm magas növény. Minden levele a talaj közelében levélrózsában található. Levelei széles tojás alakúak, többnyire 7 erűek, gyakran 10 cm hosszúak. Virágai sárgásfehér színűek, hosszú száron ülnek. A virágzat olyan hosszú vagy kissé hosszabb, mint a szár. Virágzat nélkül leveléről könnyen felismerhető. Ha a levelet az alján és hegyén megfogva kettétépjük, akkor a levélerek az egyik félben maradnak és abból hosszan kilógnak. A kettétépett levél sérüléseinél nem találunk tejnedvet.

Összetéveszthetősége. A réti útifűvel könnyen összetéveszthető. Attól, annak lila virágszíne, nagyobb karógyökere, általában 9 erű levele és a száránál lényegesen rövidebb és tömöttebb virágzata különbözteti meg. Lényegesen nehezebb összetéveszteni a lándzsás útifűvel. Ennek keskeny, hosszú, 3-7 erű levele, rövid, tömött, fehér virágzata van. Ha ezeket a fajokat nem tudjuk esetleg megkülönböztetni, abból baj nem származik, miután mind a három azonos módon használható fel.

Előfordulása. Közönséges és tömeges az egész országban. Nagyon gyakori réteken, legelőkön, kaszálókon, pázsitokban, utakon, kertekben, árkokban, házak körül, különösen nedvesebb helyeken. A talajmunkát általában nem tűri, ezért jól ápolt kertekben elsősorban az utak mentén találhatjuk meg.

Felhasználása. Salátának, főzeléknek, vegetáriánus ételek készítéséhez használható. Palacsintatésztában kisütve, más növényekkel keverve levesbe, salátába ajánlható. Lehetséges partnerei ebben az esetben a tyúkhúr, a fehér árvacsalán stb. A növény baktériumölő anyagokat tartalmaz. A köhögés elleni gyógycukorka alapanyaga.

Gyűjtési ideje. A fiatal leveleket áprilistól júniusig gyűjthetjük.