Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsálya

2016.08.18

Zsálya

zsalya.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Salvia officinalis L. - Lamiaceae

A mintegy 700 fajjal a zsálya (Salvia) nemzetség a legnépesebb az ajakosok családjában. Fajai elsősorban Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén honosak, de az egész Földön elterjedtek.

A szürkén molyhos évelő félcserje rizómája csavarodott tengelyű, elvékonyodó, majd gyökérben folytatódik. Szára 50-80 cm magas, négyszögletes, az idősebb, fásodó szár elágazó, szürkésbarna párával fe-A fiatal hajtások lágy szárúak és molyhos szőrnek. A levelek keresztben átellenesen állnak, lándzsásak, lemezük, széle egyenetlenül aprón csipkés. A tőleve-lek hosszú nyelűek, a középső szárlevelek, nyele rövidebb, a legfelsők ülők és murva-szerűek.

A levélnyél és a levéllemez is szürkén molyhos, az idősebb levél a felszínén kopaszodó. Virágzata 6-8 laza álörvből áll, murvái kihegyezettek, barna hegyűek és korán lehullanak.

A virágszerkezet alkalmazkodott az idegen megporzáshoz. A virág csészéje kétajkú, harangszerű, fogai szálkahegyű-ek. Pártája 2 cm hosszú és csaknem kopasz, ibolyaszínű a benne levő anto-ciánoktól, szintén kétajkú, a felső ajak sisak formájú, az alsó pedig háromkaréjú. Az alsó ajak középső cimpája lehajlott, az oldalsók hegyesek. A párta csövén belül szőrgyűrű van. A családra jellemző négy porzó körül a két hátsó elsatnyult, meddővé vált, vagy egészen hiányzik. A meddő alsó portokfelek egy lemezzé zárulnak össze, ami a pártacső bejáratát eltorlaszolja.

A portokok felrepedése már a bimbóban megkezdődik. A bibeszál a virágnyílás kezdetén erősen növekszik, de csak egy-két nap múlva éri el az előrecsapódott porzók hosszúságát. A virágot látogató rovar az alsó ajakra száll és miközben a magház közelében nektárt szív, fejével lenyomja a csatló billentyűjét, ekkor a két megnyúlt csatló a felső ajakból kihajolva a portokfeleket a virágporral együtt a rovar hátára nyomja. A bibe csak a portokok felrepedése után érik meg, ezért önbeporzás nem következhet be. A pollennel beszórt rovar a virágra szállva megérinti a felső ajakból kinyúló kétágú bibét és az idegen virágból származó virágport odakeni. így következik be a megtermékenyülés. Tojás alakú magháza 4 barázdájú. Termése, melyet a maradó csésze ölel körül, négy, gömbölyű, gesztenyebarna makkocskára hasad.


Környezeti igénye

Nagy hőigényű növény. Magjai 12 °C alatt nem, vagy csak igen lassan csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 20 °C körül van. A növények viszonylag lassú fejlődése alacsony, 15-18 °C-os hőmérsékleten még vontatottabb. Az egyéves tövek különösen érzékenyek a hótakaró nélküli kemény fagyokra.

Idősebb korban a száraz, erősen fagyos telek állományritkítő elfagyásokat okozhatnak, különösen akkor, ha a tél folyamán a hideg és meleg időszakok többször váltják egymást.

Fényigénye kissé alatta marad a skarlát zsályáénak, de még így is jelentős. Kevés napfény hatására jelentősen csökken az illóolaj-tartalma. Árnyékos helyeken megnyúlik és a levelek szürkés színe halványzöld lesz.

Jól tűri a szárazságot, csírázáskor és a hosszú palántakor alatt azonban sok vizet igényel. Fiatal korban szárazság hatására fejlődése megáll, sőt a növény el is pusztulhat. A többéves tövek viszont hazánkban az aszályos éveket is átvészelik.

A szerkezet nélküli homok- és az erősen agyagos talaj kivételével szinte mindenütt termeszthető. A köves, sziklás, vékony termőrétegű területeket jól hasznosítja. Az Alföld gyengén szikes foltjain is megkísérelhető a termesztése. Erősen kötött talajokon nem annyira a levegőtlenség, mint a lassú felmelegedés a baj.

Tápanyagigénye magasabb a skarlát zsályáénál, sőt a talaj tápanyagkészletét gyorsan feléli, ha nem pótoljuk minden évben. Telepítés előtt érdemes 30 kg szerves trágyát kiszórni 10 m2-re, a további években elegendő a műtrágyázás is. Közepes minőségű talajon a nitrogén-, a foszfor-, káliumtartalmú műtrágyákból 1:1:1 arányban osszunk el 10 m-enként 18-20 dkg tiszta hatóanyagot.

Ez megfelel 25-30 dkg pétisónak és ugyanennyi szuperfoszfátnak, míg kálisóból 10-15 dkg-ot adjunk. A kálium- és foszfortartalmúak teljes mennyiségét, a nitrogén 1/4-ét ősszel adagoljuk, míg a fennmaradó 3/4 rész nitrogént a vegetáció első felében, 2-3 részletben szórjuk ki.


Termesztése

Szaporítására legelterjedtebb módszer a magvetés, de megfelelő a tőosztás és a dugványozás is. Évelő, tehát vetésforgón kívül helyezzük el. Az őszi talaj-előkészítése mélyszántásból, illetve ásásból áll, ezzel egy időben forgassuk alá a szerves, illetve műtrágyákat. Télalá vetés esetén az őszi munkákkal októberig el kell készülni, és gereblyé-zéssel készítsük elő az aprőmorzsás magágyat. A 60-70 cm-es sortávolságon belül a tövek 30-40 cm-re legyenek egymástól. Természetesen ennél sűrűbbre szórjuk a magokat, majd tavasszal, 3-4 leveles korban állítsuk be a tőtávolságot.

Télen, a nyugalmi időszakban az idősebb töveket tőosztással is szaporíthatjuk. Gyökerestől ássuk ki a kis bokrokat, majd 3-4 részre osszuk szét, ügyelve arra, hogy minden egységnek legyen gyökere és hajtása. Szétosztás után azonnal ültessük el az új helyére.

Rendkívül hosszú kezdeti fejlődése miatt a tavaszi helyrevetése nem ajánlatos, helyette célszerű palántáról szaporítani. A palántát fólia alatt vagy szabad földön nevelhetjük, a lényeg az, hogy a talaj hőmérséklete 10 °C fölött legyen a magvetés idején. A palántaágyásokat tartsuk gyommentesen és többször öntözzük meg. Szeptember végén-október elején a kb. 20 cm-es kis növényeket állandó helyre ültethetjük.

Kevésbé ismert szaporítási formája a zölddugványozás. Júniusi virágzása előtt vágjunk 3-4 rügypáros hajtásokat, az alsó leveleket távolítsuk el, a felsőket pedig felükre, harmadukra vágjuk vissza a párolgás csökkentése miatt. Naptól védett helyen, laza komposztos vagy tőzeges talajban, állandóan nedvesen tartva, őszre szép gyökeres, ki-ültetésre kész dugványokat kapunk.

Évközi ápolási munkája a gyomtalanító kapálás. Kétszer fejtrágyázzuk, először április táján, majd júniusban, virágzás előtt. A többéves állomány tisztító munkája közé tartozik még tavasszal az elfagyott, elszáradt hajtások, hajtásvégek eltávolítása. Komolyabb fagykár esetén, vagy ha sok fiatal hajtást szeretnénk kapni, az összes hajtást vágjuk vissza, hogy a föld felett csak mintegy 10 cm-es csonk maradjon.

A második évtől kezdődően megkezdhetjük a szedését, amelyet a tövek elöregedéséig (5-6 évig) minden évben két alkalommal megismételhetünk. Először május végén - június elején, közvetlenül virágzás előtt, másodszor szeptemberben. Mindig csak a friss, fiatal hajtásokat vágjuk le, majd azonnal tépjük le a leveleket a hajtáscsúccsal együtt és a napfénytől védett, szellős helyen szárítsuk meg. Illőolajnyerés céljából kissé később, teljes virágzásban kezdjük meg a szedést. A skarlát zsályával szemben a déli órák alkalmasak a vágásra, ekkor a legnagyobb az illóolaj-tartalma.

Magtermesztése nagy körültekintést igényel, mert a magok nem egyszerre érnek, peregnek. Amikor a magoknak több mint egyharmada beérett, megkezdhetjük a betakarítást. A levágott herbát napfénytől védett, szellős helyen ponyvára vagy fóliára kiterítve szárítsuk tovább, és végül csépeljük ki. Ezermagtömege: 7,3-7,7 g, a magok 3-4 évig őrzik meg csírázóképességüket.

Kórokozója és kártevője, mely a termesztését akadályozná, eddig nem ismert.


Felhasználása

A már évezredek óta ismert zsályát Dél- és Közép-Európában a középkor elejétől termesztették a kertekben mint fűszer- és gyógynövényt. A skarlát zsályához hasonlóan jelentős fertőtlenítő hatása van, emellett nagy töménységben olyan erős fiziológiai hatású, hogy szívbénulást is okozhat.

A növény jellegzetes illatát a tujon-izomérek és a kámfor adja, mellettük még megtalálhatók a mono- és szeszkviterpének, di- és triterpének, flavonoidok is. A gyógyászatban az ókortól kezdve izzadásgátlóként terjedt el, bizonyos betegségekhez kapcsolódó fokozott verejtékezést igen jól csökkenti. Teája többhetes kúra után szabályozza a vegetatív idegműködést és normalizálja a verejtékmirigyek elválasztását.

Külsőleg alkalmazva gyulladáscsökkentő hatású, ezt az illóolajában megtalálható pinénnek és a tujonnak köszönheti. Aranyérbántalmak, kelések és lábszárfekélyek kiváló gyógyítója. Miután az antibiotikus hatáson túl nagyon jó összehúzó is, a nyálkahártya-gyulladások ellen is bevált. Főleg a száj- és torokterápiában terjedt el. Hosszabb ideig, kúraszerűen alkalmazva makacs bronchitiszeket is meggyógyíthatunk vele.

Önállóan vagy más fűszerekkel keverve kiváló húsfűszer, de süteményekben is felhasználható. Hazánkban fűszerként még alig ismerik, pedig érdekes íze miatt helye lenne a konyhában is. Különösen a kissé zsíros húsételek, vadak, töltelékek, de sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.