Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fehér libaparéj

2016.08.27

feher-libaparej.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Fehér libaparéj

 

Chenopodium album

Népies nevei:

Fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, östörparéj, burján, libatop.

 

Leírása.

Egyéves, vastag karógyökerű növény. Szára felálló, tompa élekkel barázdált, általában az aljától dúsan ágas, 20-200 cm magas, zöld. Levelei hosszú nyelűek, tojásdad vagy tojásdad lándzsa alakúak. Szélük egyenlőtlenül fogas. Fonákukon erősen lisztes bevonatúak. Az alsó levelek többnyire nem hosszabbak a szélességüknél, a középsők kb. kétszer olyan hosszúak, mint szélesek. Mind a levélalakra, mind nagyságra rendkívül változó növény. Virágzata piramis alakú, tömött. Virágcsomói szintén lisztesek. Június közepétől késő őszig virít. Virágszíne zöld.

 

Összetéveszthetősége.

Számos libaparéj- és labodafajjal összetéveszthető. Ezek általában ugyanúgy alkalmasak étkezési célra, mint a fehér libaparéj. Rendkívül eltérő azonban íz- és aromatartalmuk. A viszonylag semleges ízűek és illatúak mellett egyesek a finom lelkű szerzők szerint „romlott heringre" emlékeztető illatúak. Ilyen a büdös libaparéj, a Chenopodium vulvaria. Ennek ellenére ez a faj sem hiányzik a francia konyha ínyenc falatai közül. Leszögezhetjük, tévedésünket csak orrunk és ízlelőbimbóink bánhatják.

 

Előfordulása.

Egyik leggyakoribb egyéves gyomnövényünk, amely nemcsak a szántóföldeken, hanem minden tápanyagban gazdag, megbolygatott, művelésben álló helyen nagy mennyiségben él.

 

Felhasználása.

A kertekben és a nem művelt területeken való tömeges előfordulása és a magas kalcium-, fehérje- és vastartalma miatt fontos „vadon termő zöldségnövénynek" számít. Saláta, leves és ivólé készítésére egyaránt felhasználható. Ha a háziasszonyok által ismert spenót elkészítési idejét vesszük alapul, akkor elmondhatjuk, hogy a libaparéjt kissé hosszabb ideig kell főzni, viszont elmaradhat az előzetes leforrázás. Íze is a spenóthoz hasonlít. Aki az erősebb ízeket kedveli, annak javasoljuk a mezei sóskával, a kerek repkénnyel való keverését. Magja is felhasználható. Ezt úgy gyűjthetjük, hogy a terméses ágakat a kezünkkel végighúzva egyszerűen egy zacskóba vagy edénybe szórjuk a magvakat. Természetesen ezt levegős helyen szárítanunk kell, majd gondosan kiszitálni. A magvakat megőrölve a pohánkalisztre emlékeztető anyagot kapunk, amelyet ahhoz hasonlóan készítünk el.

 

Gyűjtési ideje.

Tavasszal az egész növény, később csak a hajtáscsúcsok, illetve a kb. 20-30 cm magas növény ehető. A magvakat az első fagyok beköszönte után, a már elszáradt hajtásokon gyűjthetjük.




Receptek

Libaparéjleves. A libaparéj, mályva, tyúkhúr, mezei sóska, útifű, bakszakáll és laboda leveleit durvára vágjuk (arányuk: libaparéj 1/2 kg, a többi növény 1-1 dkg), és fél óráig kevés vízben főzzük, leszűrjük, szitán áttörjük. Világos rántást készítünk, a főzővízzel felöntjük és a pépet hozzáadjuk, felforraljuk, fűszerezzük, majd levesszük a tűzről. Tálalás előtt tojássárgát keverünk a levesbe, grízgaluskával tálaljuk.

Libaparéj-főzelék. A libaparéj (az arányok az előző recept szerint), a mezei sóska, a bakszakáll, az útifű leveleit megmossuk, sós vízben 30 percig főzzük, leszűrjük, apróra vágjuk. Hagymát párolunk, lisztet szórunk rá és aranysárgára pirítjuk. A növényeket a főzővízzel felöntjük, fűszerezzük és 5 percig lassú tűzön felfőzzük. Tálalás előtt tejföllel dúsítjuk.


Libaparéjos tészta csirkemájjal. 1/2 kg lisztet 3 egész tojással, 1/2 kávéskanál sóval, és kevés vízzel kezdve tésztát gyúrunk, és időnként hozzáadunk 2 dl-nyi párolt libaparéjt. Ezt addig ismételjük, míg kemény és szép zöld színű tésztát nem nyerünk. Ezután kb. 1/2 óráig pihentetjük, majd liszttel behintett deszkán egész vékonyra nyújtjuk. Éles késsel 8-10 mm szélességűre metéljük. Sok időt takaríthatunk meg, ha a vágás előtt a tésztát párszor összehajtogatjuk, vagy először a tésztát 10-15 cm-es csíkokra vágva, azokat egymásra rakjuk és így metéljük össze. Vigyázzunk a körmünkre! A tésztát lobogó, sós vízben azonnal főzzük ki. Amíg ez megvan, elkészítjük a csirkemáj mártását. Egy maréknyi medvehagymát, 1 db vöröshagymát finomra vágunk, olajban megpirítunk, némi vörösborral 5 percig párolunk. Paradicsompürét, kakukkfüvet, szurokfüvet, bazsalikomot, borsfüvet, sót és végül pirított csirkemájat adunk hozzá. A zöld főtt tésztával fogyasztjuk. Ízlés szerint reszelt sajttal tehetjük felejthetetlenné.

Libaparéj-pogácsa. Tejbe áztatott, kinyomott zsemlét (2 db) kevés vajon kissé megpirítunk, melybe néhány repkénylevelet is teszünk. Összevegyítjük 2 egész tojással, 100 g darabokra vagdalt, vajban megpárolt gombával, 200 g megmosott, megtisztított, összevágott libaparéjlevéllel és 30 g liszttel. Megsózzuk, gyengén megborsozzuk, kerek pogácsaalakokat formálunk belőle, és forró zsírban mindkét oldalukon szép barnapirosra sütjük. Friss, ropogós salátaegyveleggel tálaljuk.

Libaparéj-galuska. 500 g nyersen megdarált libaparéjlevelet és 20 g lisztet 30 g vajban megpárolunk. 5 dl tejbe áztatott, áttört zsemlét kevés apróra vágott pásztortáska- és kerekrepkény-levéllel együtt szintén megpárolunk 50 g vajon, megsózzuk, megborsozzuk és összekeverjük a libaparéjjal. Evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, amit sós vízben kifőzünk. Forró vajban megforgatjuk, reszelt sajttal és vajon pirított morzsával meghintve tálaljuk.