Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zamatos turbolya

2016.08.27

zamatos-turbolya.jpg

 

 

 

Zamatos turbolya

Anthriscus cerefolium (L.) Hoffm. - Apiaceae

Hajtása salátának való, szára, levele fűszer

Az ernyősvirágzatúak családja Anthriscus nemzetségének 13 faja Európában és Kelet-Ázsiában őshonos, de vadon megtalálható még Észak-Afrikában, Amerikában, sőt Új-Zélandon is. Szűkebb hazájának a Földközi-tenger keleti partvidékét és Elő-Ázsiát tartják. Európa egyes országaiban kis területen foglalkoznak termesztésével.

Hazánkban vadon is előfordul, főleg az akácosok tavasszal nagy tömegben megjelenő aljnövényeként.

A talajban 10-20 cm hosszú, 2-7 mm vastag, orsó alakú, egyenes, fehér színű főgyökere fejlődik, amely néha derékszögben meggörbül. Rajta kevés oldalgyökér ered. A főgyökér a talajfelszín közelében erősen megvastagodik. Bordás szára 30-80 cm magasra nő meg és csak idősebb korban ágazik el. Alul rövid szártagú, majd felfelé haladva hosszú szártagúvá válik. Az üreges szártagok gyéren, a tömött nóduszok erősebben szőrösek. A kidudorodó nóduszok antocián-tartalmúak, liláspíros színűek. Élénk világoszöld levelei szórt állásban helyezkednek el, de az alsó rövid szártagú részen 3-4 tőrózsában álló lomblevél ered, melyek gyorsan elszáradnak. Az alsó nyeles levelek egyszeresen, a felső ülők kétszeresen szárnyasán összetettek, a levélkék karéjo-sak. A levélszél pillás, erezetük szárnyas, a levélalap hüvelyes, bordás, néha anto-ciántartalmú.

A szár és az oldalhajtások végei összetett ernyővirágzatban végződnek. A 3-6 ernyősugár finoman szőrös, nincs gallér-örvük, az ernyőcskék 8-10 sugarúak, itt 3-4 hegyes, pillás szélű gallérkalevél fejlődik. A sugaras szimmetriájú, kétiva-rú virágban a csészekör 5 csészelevélből képződik. A csészecimpák rövidek. Az 5 fehér sziromlevél hegyes csúcsban végződik és lefelé hajlik, a porzószálak pedig ívesen kifelé hajlók. A két bibeszál jóval hosszabb a magház csúcsán fejlődő fehér színű bibevánkosnál. A két termőlevélből összeforrt termő alsó állású.

A termés szálas-hosszúkás vagy szálas, 8-10 mm hoszszú lehet, rövid serteszőrű vagy kopasz ikerkaszat. Elvirágzás után erősen megnövekszik, kezdetben barna, majd megfeketedik, eközben a felhalmozódó antocián miatt a levelek üde zöld színe is lilásra vált. Egyes virágokban - főleg a virágzás vége felé - a bibe nem nyúlik meg, hanem a bibevánkosba süllyedve marad, az ilyen termőkből virág nem fejlődik.

Környezeti igénye
Szépen fejlődik alacsony hőmérsékleten. A magok már néhány fokkal fagypont felett csírázásnak indulnak. Optimális csírázási hőmérséklete 12-14 °C, a vegetatív részek fejlődéséhez elegendő 10-15 °C. 20 °C felett a levelek gyorsan öregednek, a virágos száron az alsók fokozatosan elszáradnak, a többi levél pedig lilás árnyalatúvá válik. Alacsony hőmérsékleten, nedves körülmények között sokáig megőrzi üde zöld színét és zsengeségét. Kifejlett állapotban gyengébb talaj menti fagyok sem okoznak kárt benne.

Gyengébb fényviszonyok között is szépen fejlődik, a közepes árnyékot elviseli. Alacsony fényérzékenysége származására és elterjedésére vezethető vissza. Ligetes erdőkben, irtásréteken helyenként tömegesen fordul elő. Rövid nappalok idején, kora tavasszal lassabban szökik magszárba. Nyáron, erős és hosszan tartó megvilágítás hatására, mely még magas hőmérséklettel párosul, tenyészideje lerövidül, a növény gyorsan a generatív szakaszba jut.

Közepesen vízigényes. Tavasszal termesztve a téli csapadék elegendő a növekedéséhez. Száraz időben öntözés nélkül csak sínylődik és illóolaj-tartalma jelentősen visszaesik. Nyáron csak néhány öntözéssel ad megfelelő minőséget.

A talajjal szemben igénytelen. Szinte valamennyi talajtípuson termeszthető, ha kap nedvességet. Erősen kötött, agyagos területek hasznosítására alkalmas, ún. hideg talajokra is telepíthető. Köves, sziklás, savanyú kémhatású területeken szépen virít, még a kissé vízállásos helyeken is megmarad. Alacsony tápanyagigényű. Az igen sovány talajok kivételével nem kíván tápanyag-utánpótlást. Frissen szervestrágyázott helyekre nem érdemes ültetni. A szervetlen tápanyagok közül több nitrogénre van szüksége, káliumból és foszforból kevesebbre. 10 m2-es területre elegendő 30-40 dkg pétisó, 20-30 dkg szuperfoszfát és 15-25 dkg kálisó. Külön műtrágyázási tervet ne készítsünk részére, a kert általános, más növények számára kiszámított műtrágya mennyisége elegendő a turbolyának.

Termesztése

Vetésforgóban ne szerepeltessük, mert az elszóródó magokból minden évben megújítja magát. Könnyen elvadul és a következő évben már gyomosít. Utak, kerítések mellett, köves, értéktelen területek hasznosítására alkalmas.

Szabad földbe helyrevetéssel szaporítjuk. A szokásos őszi talaj-előkészítés (szántás, ásás) elmaradása sem akadálya termesztésének. Tavasszal kapával meglazított és elgereblyézett helyre is vethetjük. Őszi talajmunka esetén ajánlatos a termőhelyét még tél előtt elegyengetni, hogy tavasszal azonnal vethető legyen. A korai kelés érdekében késő őszi, ún. tél alá vetéssel is megpróbálkozhatunk. Ekkor a magokat október végén vessük el. Kora tavasszal, amikor már rá tudunk menni a talajra, azonnal vethetjük. 30-40 cm-re húzzunk ki 2-3 cm mély sorokat és ebbe sűrűn szórjuk a magokat, majd takarjuk be földdel és kissé tapossuk meg. Nem megfelelő tavaszi kelés esetén a vetést megismételhetjük.

Évközi munkája a gyomtalanítás. A folyamatosan fejlődő gyomokat sekély, saraboló kapálással távolítsuk el. Öntözni nem szükséges, de nagyobb zöldtömeg előállítása végett hosszabb szárazságban egyszer-kétszer megöntözhetjük.

Igen fiatal, zsenge hajtásait kora tavasztól kezdve folyamatosan szedhetjük. Egyszerre azonban a levelek felénél többet ne távolítsunk el, hogy a fejlődés töretlen maradjon. A fűszernek szánt leveleket és fiatal hajtásokat a május-júniusi virágzáskor szedjük. Amennyiben termésre, illetve magra nincs szükségünk, a növény egész föld feletti részét levághatjuk és száraz, napfénytől védett helyen vékonyán kiterítve szárítsuk meg. A megszárított herbát összetörve fűszerként használhatjuk.

Növényvédelmi munkát nem igényel, mert speciális betegsége és kártevője nincs.


Felhasználása
Az egész növényt jellegzetes ánizsillatáért fűszerként és salátának használják. Már a rómaiak is kedvelték mint leves- és salátaízesítőt. A virágzáskor gyűjtött növény 0,03% illóolajat, apiinglukozidot, keserűanyagot tartalmaz. Teáját a népi gyógyászatban vese-, légző- és emésztőszervi megbetegedésekben használják. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak.


RECEPTEK

• Zamatosturbolya-főzelék
1/2 kg zamatosturbolya-levél, 2 dl tejföl, 2 evőkanál liszt.
A megmosott, lecsepegtetett leveleket sós vízben megfőzzük. Nagyon kevés vizet hagyva rajta behabarjuk a lisztes tejföllel, majd újra felforraljuk.

 Vitaminsaláta
1 maréknyi zamatos turbolya, 1 uborka, 5 retek, 5 újhagyma vagy snidling, 2 főtt tojás, 1 tojás, 2 dl tejföl, 1 dl olaj, mustár, só, cukor, citromlé.
A nyers tojás sárgájából, tejfölből, mustárból, olajból majonézt készítünk, amelyhez hozzáadjuk a sót, cukrot és citromlevet. Beledaraboljuk a megmosott, lecsepegtetett retket, újhagymát, uborkát, a karikára vágott főtt tojást és jól összekeverjük. Tálalás előtt adjuk hozzá a leveleire szedett zamatos turbolyát.